A lábamon már alig-alig állok... Azt est utolsó nagy húzása hajnaltájban a Pannon cigányzenekar volt. A két cimbalmossal, három bőgőssel és megannyi prímás-tanonccal megerősített banda igazi mulatós jókedvet varázsolt a kisterembe. Szívből roptuk és kiabáltunk bele az éjszakába, hogy Angyalom, ragyogóm szeretem a bort... A tombolázásról így többé-kevésbé le is csúsztunk. A fődíj, egy laptop egy politikus birtokába került, aki állítólag nem aprózta el, egy egész jegytömböt vásárolt fel - nagyon hozzávetőleges fejszámolásunk szerint több tízezer forintért. A Madarakkal és a cigányokkal még elmulattunk, ám a kölcsön körömcipő már olyannyira szorította a lábunkat, hogy négy óra tájban fogtunk kalapot-kabátot, és a ködös hajnalba fúrtuk az orrunkat.